hatodik fejezet

Még mindig nem könnyű a napon trappolni.De ha csak két nap,bármit megtennék.Ha igazak a pletykák a cél előtti utolsó órákban a tanárok is beszállnak a bunyóba,hogy lassítsanak minket.Csodás lesz.Este fele járt már mikor  megláttam Dunavecsét hirdető kis táblácskát.
-Ide értem,ilyen hamar.EZAZ!!!-Boldogan ugráltam a Duna partján. Ám az egyik ugrásnál hihetetlen fejfájás lett úrrá rajtam.Térdre rogytam és hunyorogva néztem körűl.Egy boszorkány állt egy fa árnyékában és engem nézett.Még mosolygott is miközben elindult,engem pedig fájdalmak közepette hagyott a parton. Már valahol messze járhatott mikor talpra tudtam kecmeregni.Megráztam magam és futásnak eredtem az áldott sötétségben.Percek alatt beértem a boszorkányt.Reménykedtem benne,hogy az egyik tanárnőm  az és elég közel vagyok már de tévedtem.Csak az egyik felettem járó csaj volt az.Rávillantottam a szemfogaim,de nem ijedt meg mint vártam.Rám mosolygott és hozzám vágott egy  víz gömböt.Elugortam előle ,közben a lány felé vettem az irányt.Meglepődésében elterült a fák között,fölé álltam és rávicsorogtam cserébe kaptam egy sorozat szél lökést.Az egyik magas cseresznye fa tetején találtam magam.Talpra álltam és elrugaszkodtam a faágról,hogy egyenesen a boszira landoljak,amikor megjelent Dani.Rávetődött a boszira,én pedig éppen,hogy csak megtudtam állni egy faágon mielőtt észre vett volna.
-Klára.Édesem,mindenütt kerestelek.-Adott egy csókot a lánynak.
-Mi van?Versenyezünk.
-Teszek rá,kívánlak édesem,itt és most.
Nem akartam látni mi lesz a helyzet végeredménye így gyorsan tovább álltam.A térkép szerint itt kell lennie egy elágazásnak a Dunán.Amint leugrottam a fáról benne is találtam magam a hideg vízben.
-Basszus!-Nehézkesen másztam ki az iszapos talaj miatt.-Megvan az elágazás.-Hunyorogva nézelődtem,de csak a Duna egyik túlpartján láttam egy várost,tőlem nagyon messze.Ha minden igaz az ott Rácalmás.Ami azt jelenti,hogy holnapra valóban Pesten lehetek.Most viszont muszáj pár órát pihennem.Egy fa alatt találtam meg a megfelelő pihenő helyet.