2012. május 16., szerda

Harmadik Fejezet


3.fejezet
Fél kilenckor útnak indultam Fajsz felé.Három órát sétáltam a tűző napon,azt hittem a helyszínen elolvadok.Fajsz egy kis város tele járókelővel. Találtam egy kedves kis mellék utcát.
-Találnom kell valami árnyékos pihenő helyet vagy menten meggyulladok.
A vizes kendő a fejemen már két órája nem segít hiába vizezem újra.Menet közben folyamatosan a házakat nézegettem.10 perc kimerítő gyaloglás után találtam is egyet,azonnal beszaladtam és egy árnyékos szobát választottam.Lehunytam a szemem és szinte már aludtam is mikor is a szomszéd szobából furcsa zajokra lettem figyelmes.Feléledt a vadász ösztönöm,végre kaja ^^.Átlopakodtam a másik árnyékos szobába,a sarokban egy furcsa árnyék mozgott.Ahogy közelebb léptem az árnyék felnyögött.
-Peti mondtam,hogy biztos lesz itt valaki.-A lány hangja vékony lett a rémülettől.
-Nyugi kincsem,máris elküldöm.-A fiú felállt és hozzám sétált.-Héjj húzz innen!
Enyhén félredöntöttem a fejem,mintha nem érteném amit mond.Még közelebb lépett,alig lehetett köztünk 1 cm.Szóra nyitotta a száját ,de még előtte  az artériájába mélyesztettem a fogaimat.Kesernyés vér ömlött a számba.Nem ittam túl sokat nehogy baja legyen a fiúnak.A lány értetlenül meredt ránk.Elengedtem a fiút és a szemébe nézve próbáltam elérni homályos tudatát.Nagy nehezen sikerült is de mondanom sem kell,nem volt benne sok értelem.
-Ti ma nem jártatok itt,a Duna parton üldögéltetek.-A fiú engedelmesen bólintott majd leült a sarokba és maga elé meredt. A lányhoz mentem ,aki félelmében a sarokban kuporgott.-Ne félj tőlem,nem foglak bántani.-Felé nyújtottam a kezem és bizalom gerjesztően mosolyogtam.A lány elfogadta,megfogta a kezem és felállt.Ahogy egy magasságba értünk azonnal beleharaptam a nyakába.AZ ő vére már selymesebb volt de még mindig nem az igazi.Mikor abba hagytam ugyan úgy eltüntettem az események emlékét mint a fiúnál majd az útjukra engedtem őket.Vissza feküdtem az árnyékba és elaludtam.Naplementéig fel sem ébredtem és akkor sem tettem volna ha egy újabb zaj meg nem zavar. Kinyitottam a szemem a nap arany sugarai színesre festették a plafont.
-Ideje megnézni a térképemet.-Azért még körbe kémleltem mi volt a zaj forrása de csak a egy fa ága kocogtatta az ambakomat.-Este 8 óra van tehát durván 9 óra áll a rendelkezésemre a vámpír tempómat használni. Innen csak köpésnyire van a következő város csoport 7-8 várossal egymás után. Oké…hmmm.legyen 8 város a távom most este tehát irány Harta.Innetől valós veszélyt jelent,hogy találkozok valakivel.Ha nem a barátnőim azok akkor megszívtam.
Felpattantam és felvettem a hátizsákom,majd azonnal útnak is indultam szép,kényelmes tempóban a Duna irányába.A parton betájoltam az irányom és lassú kocogásba kezdtem.Fokozatosan gyórsítottam magamon míg olyan helyre nem értem ahol senki sem veszi észre ha felszívódok.Mire besötétedett már ember számára észrevehetetlen sebességgel szaladtam.Uszód mellett járhattam,a célomtól mint egy 4 városnyira és 2 óra kimerítő futással a hátam mögött mikor valami az oldalamba vágódott.Nagy csobbanással a Dunába repültem.A víz kellemesen hűvös volt nekem most mégis kellemetlenül esett. Felbukkantam a felszínen,körbe néznem sem kellett ki lökött bele.Pont velem szemben állt egy felsőbb éves lány.Ha jól emlékszem Kriszti talán,de az biztos hogy farkas.
-Azt ajánlom vámpír,ne állj az utamba,vagy legközelebb nem csak csobbanni fogsz.-Beszéd közben a körmeit leste.Magas,terepruhás alakja vékony,mégis erős hatást keltett.Éreztem,hogy nem viccel.Mégsem féltem tőle.
Elindultam a part felé nem törődve a fenyegetéssel.
-Tudod van egy nyomós ok amiért a fenyegetésed semmit sem ér ellenem.-Ekkor már mellette álltam.Valamivel magasabb vagyok,de mindenképpen izmosabb,ami meglepő tekintve,hogy egy farkas a csaj.
-Megakarsz halni?
-Én született vagyok,te csak átváltoztatott.-Az igaz,hogy ez nagy előnyt jelent,de max a saját fajtámnál.De az igazság az,hogy valóban van egy ok ami miatt nem igaz a fenyegetés.Az pedig Vadász tanár úr levele,törődése és belém vetett bizalma.Mégis reménykedtem benne,hogy a csaj beveszi és megfutamodik.
Hát sajna nem így lett,hangos morgás lett a válasz a szövegemre.Hátrált egy lépést,majd farkasbőrébe bújt.
-Ezt úgy veszem,hogy nem érdekel a dolog.
Ledobtam a táskám a földre.A szemfogaim megnyúltak,a szemem pedig zöld izzásba kezdett.A körmeim élesebbek,keményebbek és hosszabbak lettek.Készen álltam a támadásra.
A farkas a földre lapult,ugrásra készen.Nem engedhetem,hogy ő támadjon elsőnek.Mielött elugorhatott volna,már  mögötte álltam és kimartam egy darabot a jobb combjából.A vére a kezemre tapadd és szörnyű szagot árasztott.
-Te ribanc!Ezért kikaparom a szemed!!!-A suli szabályai szerint nem ölhetjük meg egymást de egy kis bunyó belefér.Remélem ezt a farkas pajtás sem felejtette el.
Míg ezen töprengtem ,ő mozgásba lendült és rám vetette magát.A fogai milliméterekre csattantak a torkomtól.Az egyik kezemmel eltartottam a pofáját a torkomtól a másikkal pedig megtéptem a fülét.Vonyítva fordult le rólam.Azonnal fölpattantam és szembe néztem vele.Már ember alakban feküdt a földön a fülét fájlalva.Talán rájött,hogy farkas alakban nincs sok esélye.Felállt és mérgesen nézett rám.Elengedte a fülét és felém futott.A keze a vállamon voltak mikor eldobtam magam a földön,a lábam a hasába nyomtam és az esési lendületet kihasználva átdobtam magam felett.Egyensen a Duna hideg vizébe.A sodrás Dél felé vitte,hála az égnek.Visszarendeztem arcvonásaimat emberire,felkaptam a táskám és nyögve konstatáltam h még 6 óra futás van hátra.
A baj csak az h nem volt már 6 órám,csupán 4 és fél.Így az út további részét emberi tempóban kellett megtennem,ami sokkalta rosszabb volt mint a bunyó.
Harta igazán szép hely,csak borzasztóan meleg.Még 6 napom van és már verekedtem,mi lesz még itt.Ha sejtettem volna,hogy ez jön meg sem kérdezem.
A parton tőlem néhány méterre egy srác teregette egy faágra a ruhát.Azonnal felismertem.Két évvel felettem jár és még az első napomon találkoztunk.A piros kosztümömben léptem be az új iskolámban.Minden új volt,idegen és rideg.Nekem háttal egy magas,piros öltönyös,izmos srác állt.Oda sétáltam hozzá útbaigazításért.Szembe érve vele kiderűlt,hogy hihetetlenül jóképű,szinte világító kék szemekkel és felzselézett,tüsi,barna hajjal.Azóta csak néhány szót váltottunk,de mindig stíröljük egymást a folyosón.És én azóta meg akarom szerezni őt,Danit.
Oda szaladtam hozzá,remélve,hogy ő nem akar majd bele fojtani a Dunába.
-Dani!El sem hiszem,hogy te vagy az.
Dani rám meredt és levette a pólóját,hogy azt is kiakassza megszáradni.-Ugye tudod,hogy..
-Igen tudom,ha előrébb járok mint te pórúl járok.Értem én,majd másik útón megyek.
-Nem erre gondolotam.Úgy értem,hogy tudod,hogy jó látni téged?-Elkerekedtek a szemeim.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése